Magamról
1990-ben végeztem a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán. Friss diplomásként egy megyei kórház belgyógyászati osztályán dolgoztam, majd 1992-től házi orvosként végeztem a munkámat. 1998-ban háziorvosi szakvizsgát tettem. 2004-től foglalkozom a különböző természetgyógyászati ágakkal, akupresszurából majd fül-addiktológiából vizsgáztam. Szerelmem a homeopátia és az akupunktúra. Mora therápiával, biorezonanciás gyógyítással kezdtem foglalkozni.
2006 nyarán választás elé kerültem. Amiben addig hittem, hogy az orvostudomány által használt gyógyítási móddal meggyógyítom a betegeket, hogy hatékonyan tehetek a betegségek megelőzéséért, hogy képes vagyok az orvosi lehetőségeimmel segíteni a betegeknek az élhetőbb élet megteremtésében, mindebben elveszítettem a hitemet. Meggyőződésem, hogy az orvosi gyógyászat már nem elég, a természetgyógyászat még nem elég. Meggyőződésem, hogy az embert, mint egészet kell gyógyítanunk, nem részeire tagoltan, nem egyes szerveire koncentráltan, hanem teljes emberi mivoltában. Ezeknek a gondolatoknak az eredményeként írtam meg a Természetgyógyászat kontra Orvosi gyógyászat c. könyvet, amely a Líra és Lant üzleteiben és még sok más helyen kapható. Jelenleg természetgyógyász – magánorvosként dolgozom Tarnaörsön és Gyöngyösön. Gyöngyösön a Gyöngyházban működik a rendelőm. A rendelés bejelentkezés alapján történik, a telefonszámot az Elérhetőség menüben találja.
Úgy érzem, e mindkét féle gyógyítási mód tudása, ismerete nagy biztonságot nyújt a hozzám forduló betegek részére. Tudom, meddig lehet „elmenni” az egyik gyógyítási móddal, mikor kell és lehet a másikkal kiegészíteni, hogy minden esélyt megadjunk a betegeknek a gyógyulásra és a megelőzésre. Azt tapasztalom, hogy a betegek többsége akkor fordul hozzám, ha már vagy az egyik vagy a másik tudomány nem segített. Amikor már csak a csodában reménykedik. A két tudományág fejlődését folyamatosan követem, rendszeres továbbképzéseken veszek részt.
Betegeimért, mint a családtagjaimért, felelősséget érzek. Hiszem azt, hogyha teljes gyógyulást nem is tudunk olykor elérni, panaszmentességet igen és élhetőbb életet tudunk a betegeimmel együtt újrateremteni. Hiszem az egyén személyes felelősségét is a saját gyógyulásában, hiszem azt, hogy a nálam megfordult beteg nem csak passzív résztvevője ennek a folyamatnak, hanem aktív részese is annak. Hiszem, hogy emberként is tudok adni nekik, nem csak, mint orvos. A hozzám forduló emberek „betegségskálája” rendkívül széles. Van aki hajhullással, van aki asztmával, van aki mélyvénás trombózissal, van aki perifériás idegbénulással, candidával, allergiával, prosztata problémával, menstruációs gondokkal, meddőséggel, daganatos megbetegedéssel fordul hozzám. A közeljövőben tervezem egy „Érdekes eseteim” rovat megnyitását, ahol beszámolnék a számomra is „csodaszámba” menő történetekről. Ezek a sikerek elsősorban nem az én képességeimet, lehetőségeimet dicsérik, hanem azt a hatalmas erőt, amely mindannyiunkban benne szunnyad, csak meg kell szólítani, meg kell érteni és csodákra képes, az erőt, amelyet egyszerűen csak így neveznék: Élni akarás! Emberi szervezet! Hiszem, hogy az élet a legszebb ajándék, amit kaptunk, vigyázni kell rá, tenni érte és örülni neki! Ehhez kívánok Önnek erőt, egészséget, akaratot és mindezekkel együtt megelégedett, teljes, fájdalmak nélküli életet!
Irodalom
Dr. Mangó Gabriella: Természetgyógyászat kontra Orvosi gyógyászat
Ahogyan Ön is, úgy más is szeretne bepillantani a "varázslásnak" tűnő színpad színfalai mögé. És itt a varázslást! - mindkét fajta - gyógyításra értem. Hiszen nem varázslás-e az, hogy valakinek a csuklójába és a térde alá tűket szúrnak és meggyógyul a szívritmuszavara? Vagy nem varázslás-e az is, hogy valaki szívritmus zavarral orvoshoz fordul, adnak neki egyfajta gyógyszert és megszűnnek a panaszai?
Verseim
Égi csúszda
csak úgy jöttem, ahogy kellett,
elfeledve Isten-embert,
megmártózva színben, sárban,
elmúlással osztozásban.
hej, ha az enyém lett volna,
csak úgy, minden régi nóta!
szivárványok színskálája,
koldus esti vacsorája!
vagy a madár, az a füttyös,
a bogár, pettyes, kicsi, fürtös
szőlő, szilva, barack,
minden, mi a fölhöz tapaszt.
így vagyok itt. s kérdéseim,
sziréncsókos félelmeim,
túl a csendek óceánján
elúsztak, mint minden mátkám.
csúszok, csúszok, mint a hajnal, éjszakából napnyugtába, de a játék!, ó az édes! egészében, mind enyém lesz!